Köszi...

Köszi, hogy megemlékeztetek rólam! Hálám jeléül leterhellek benneteket a részletekkel...:)
Péntek este útnak indultunk Fehérvárra, útközben sörözgettünk, vodkázgattunk. ment a hülyeség, a piálás- utóbbi elég alaposan, így a Vesztegzár nevezetű egységben már érdekes dolgok történtek. Vannak ott olajoshordók kitéve, amin táncolni szoktak. Hát betársultam én is, de alig kapaszkodtam rá fel, beborultam hordóstól együtt a tömegbe. Úgy rázott a röhögés, h észre se vettem, h egy kiscsajt is magam alá temettem :) Nagynehezen kiszabadították a , aztán eltáncolgattunk... hajnal fél 4 körül elindultam haza, csak elfelejtettem a szólni a többieknek. a vasútállomáson még iszogattunk, de már a nagy vadászom nem tudtam meginni- gondoltam zsebre rakom. Hát a fele a kabátzsebembe folyt-nem téma... Kisbérig aludtam a vonaton, utána leszálltunk és nem találtuk a buszt. Igaz, h egyikre hatalmas betűkkel ki volt írva, h Oroszlány, de ordítottam a többiekkel, h az biztos nem az, csak átverés a dolog. Közben szóltak, h Zoli haverom eltűnt- a reakcióm a következő volt: " Nem baj, belefér a hibaszázalékba!" Nagy nehezen hazaértünk, reggel 8 körül volt már. Kint a sarkon virágot árult a néni, vettem anyunak egy csokorral. Tök örült neki, csak a gáz, h ezek ilyen krizantémok voltak, amit a temetőbe szoktak vinni!
Végén egész emberi fejem volt, csak haverom ordított a konyhában, mert fullra be volt még állva. Ment haza busszal, gondoltam én is vele tartok, nem volt kedvem lefeküdni. Az lett a vége, h elmentünk kocsmába, aztán hozzájuk. Útközben elfáradtunk és az út menti árokban aludtunk. Arra ébredtünk, h egy cirkuszi autóból ordít a program, és egy pávián ugrál a kocsi tetején. Úgy elkezdtünk visítani, h levegőt nem kaptunk. Délután 4re értem haza, gondoltam ledőlök. Megittam még egy sört, erre megérkeztek mamáék, h felköszöntsenek. Pezsgőztem velük, rövideztünk, torta stb stb... Fél 8kor lefeküdtem tévézni. Néztem a megasztár elejét és azt láttam hirtelen, h fekete bogarak másznak mellettem a falon. Jól megnéztem mindent, de asszem csak képzeltem:) 8kor hívott haverom, h menjünk már el valahová- elvégre szombat van. Oké elmentünk törzskocsmába, sörözgettünk kicsit aztán átmentünk mekibe tatabányára. Én csak söröztem, nem tudtam enni... 1 körül feküdtem le. Az idei szülianpom kicsit emlékezetes volt és túlélőtúra jellegű. Köszönöm, h meghallgattatok...:D